21 történet a repülésről, amit sem az utasok, sem a személyzet nem fognak egyhamar elfelejteni

Talán egy dolog közös azokban, akik repülőre szállnak: mindenki szeretné az úti célját időben és biztonságban elérni. A pilóták és a légiutas-kísérők mindig örülnek, ha udvarias és problémamentes utasokkal van dolguk. A valóság néha azonban egészen más.

Egyszer 2 gyerek előtt ültem a repülőn. Kiabáltak, az apjuk pedig úgy döntött, úgy próbálja elcsitítani a fiát, hogy ad neki egy harmonikát. Egy harmonikát! Egy 7 éves gyereknek! A fiú persze nem tudott rajta játszani, és szörnyű hangokat adott ki vele. De ez még nem minden. A testvére ezzel párhuzamosan énekelni kezdett, legalább olyan “szépen”. A légiutas-kísérő nem bírta tovább, és 5 perc után elvette a harmonkát a fiútól.
Anyám légiutas-kísérő, és az egyik dolog, ami miatt folyton panaszkodni hallom, az az, hogy az emberek megpróbálják egymásra rakni az ételhez tartozó kis műanyag tálkákat és poharakat. Azok a tálcák úgy kerülnek a kocsira, ahogy kijöttek, vagyis semmi nincs egymásra rakva és nem kell őket rakosgatni. A szándék szép, de mégis… © Tsunami6866 / Reddit
E-ticketet vettem és becsekkoltam. Elfoglaltam a helyemet a gépen. Egy nagy termetű férfi jött felém, és elkezdett kiabálni, hogy a helyén ülök. Mondtam neki: “Lássuk csak, lehet, hogy tévedtem.” Összehasonlítottam a jegyeinket, és ugyanarra a helyre szóltak. Jött a légiutas-kísérő, bocsánatot kért a hibáért, és adott nekem egy helyet az első osztályon. Micsoda szerencse!
Korábban légiutas-kísérő voltam 15 éven át, szóval már mindent láttam! Vannak utasok, akik mezítláb sétálgatnak a repülőn, főleg a WC-ben. Ezek a padlók nem olyan tiszták, mint azt sokan hiszik! © Helfsich / Reddit

A repülőn voltam, és volt egy magas fickó a gép elején, aki kb. az út felénél felállt, elkezdett nyújtásokat végezni, bámulta az előtte lévő embereket, és hangosan beszélt a mellette ülőhöz. Voltak, akik szerettek volna eljutni a WC-hez, de ez mintha meglepte volna őt: “Itt szeretne elmenni? Akkor bepréselem a nagy testemet a folyosóra, bár egyszerűen le is ülhetnék.” És ugyanez lejátszódott, mikor az emberek kifelé jöttek a WC-ről. Ez számtalanszor megismétlődött. Tudom, hogy a magas embereknek nehézkes a repülés, de azt hiszem, az összes utas legszívesebben azt kiabálta volna neki: “Ülj már le!” © BaconReceptacle / Reddit
Idegesítő, mikor az emberek megfognak vagy megütögetnek, hogy figyeljek rájuk. De komolyan, ne ütögesd a másikat! Főleg, ha egy másik utassal beszélek éppen. Látom, hogy integetsz, de nem fogom azért ott hagyni a másik utast, aki a segítségemet kéri, hogy kidobjam a szemetedet. Várj egy percet, és máris ott vagyok.
Egyszer annyira idegesített, hogy valaki ütögetett, hogy megfordultam, belenéztem a szemébe, visszaütögettem, és azt mondtam neki: “Mi kéne?” © dazey_chain / Reddit
Az a legjobb utas, amelyik megmondja, hogyan kéri a kávét vagy a teát, anélkül, hogy kérdeznem kéne. Üzenem mindenkinek, aki ezt olvassa: mikor legközelebb a légiutas-kísérő megkérdezi, mit szeretnél inni, mondd el pontosan. Kávét tejjel és 3 cukorral, kólát jéggel, vizet egy kis áfonyával. Bármi is az igényed, mondd el, hogyan szeretnéd megkapni az italt, így gyorsabban tudjuk mi is kiszolgálni az utasokat. © doordonot19 / Reddit
Kapitány vagyok, és több mint 12 éve repülök. Nagyon bosszantó, mikor az utasok hazaviszik a biztonsági felszerelést. Ez ártatlan dolognak tűnik, de meghatározott mennyiségű felszerelést kell a gépen tartanunk, és minden alkalommal, mikor valami hiányzik vagy nincs meg belőle a minimum mennyiség, akkor telefonálnunk kell a karbantartóknak.
Egyszer egy utas felfújta a mentőmellényt a fedélzeten, és ezzel egy órás késést okozott a leszállásnál, mert miután leszálltunk, értesíteni kellett a rendőrséget, a karbantartókat és a légitársaságot. © Jpinlondon / Reddit

Hallottam, ahogy a fedélzeten átkozzák a pilótákat, mert a gép turbulenciába keveredett. Ha úgy érzed, te jobb munkát tudnál végezni, akkor menj el a pilóta akadémiára, fizess ki több ezer dollárt a képzésért, szerezd meg a bizonyítványt, és csináld meg te! © Helfsich / Reddit
Szerintem az egyik legbosszantóbb dolog, amikor az emberek nem foglalkoznak vagy vitatkoznak a biztonsági instrukciókkal. Én sem élvezem elmondani, hogy nem teheted a táskádat a kijárat elé, hogy a rendkívül fontos laptopodat fel- és leszálláskor el kell tenned, vagy hogy maradj a helyeden, mikor a biztonsági öv jelzés be van kapcsolva. És ez nem vita tárgya. © Airsteps350 / Reddit
Nem vagyok sem pilóta, sem légiutas-kísérő, de a munkám miatt több éve rendszeresen utazom. A legmegdöbbentőbb az utasokkal kapcsolatban az, hogy hányan nem tudják felfogni, hogy a felső szekrénybe hogy kell bepakolni a holmijukat. Miért olyan nehéz ez? Ha a táskád vagy a kabátod már nem fér bele, akkor tedd az ülés alá. Miért állsz ott, mint egy komplett idióta, és próbálod betömni a cuccodat a már így is zsúfolt szekrénybe? © WATTHEBALL / Reddit
A férjemmel egy lány mellett ültünk, akinek egy gyönyörű csokor virág volt az ölében. Körülöttünk senki sem panaszkodott emiatt, míg egy nő, aki késve szállt fel, meglátta a virágokat, és kibukott, hogy ő allergiás. Azt kérte, a lányt ültessék át mellőle máshova, a gép hátsó részébe.
A légiutas-kísérő ránézett a nőre, majd hármunkra nézett, és tovább ment. 5 perc múlva visszajött. Megállt mellettünk, majd hangosan azt mondta: “Ma van a szerencsenapja, mert megnéztem, és van egy szabad hely az első osztályon, úgy ott lesz az új helye!” A reklamáló nő azonnal elégedetlenkedni kezdett, hogy miért nem őt helyezték át az első osztályra. A légiutas-kísérő nem is foglalkozott vele, mi pedig jó utat kívántunk a lánynak. A legjobb formája volt az igazságszolgáltatásnak, amit az utazásaim során láttam. © amzitosnup / Reddit

- Mi (légiutas-kísérők) nem rád haragszunk, mikor leszállás közben kimész a mosdóba, és ezzel megszeged a szabályokat. Azért leszünk idegesek, mert tudjuk, hogy ez veszélyes és kockázatos, és nem akarunk további papírmunkát végezni, ha megsérülsz. Miután 8 éven át napi 4-5 járaton, heti 3-5 napon repültem, sok tapasztalatom van a turbulenciáról a leszállás során, plusz a durva landolásokról, ha nem jutsz ki időben a mosdóból. © mrsbeequinn / Reddit
- Légiutas-kísérő vagyok. Ma az egyik járaton egy lány sokáig sírt, nekem elfogyott a türelmem, odamentem hozzá, és megkérdeztem, mi a baj. Azt mondta, lesz egy nagyon fontos találkozója a reptéren, de otthon felejtette a sminkes táskáját. A lányokkal úgy döntöttünk, segítünk neki, és kisminkeljük. Még a haját is befontuk. Úgy éreztük magunkat, mint a tündérkeresztanyák!
- Idegesítő, mikor az emberek útbaigazítást kérnek tőlem a reptéren. Hol van a poggyászkiadó? Hogyan jutunk fel az autópályára? Hol lehet autót kölcsönözni? Melyik kapun kell a chicagói járathoz menni? Nem fog késni a járatom?
  Nem tudom. Megvan az esélye, hogy azt sem tudom, milyen városban vagyok éppen, mikor megkérdezel, szóval hagyj engem azzal, hogy melyik a te kapud. © poser765 / Reddit

Pilóta vagyok. Repülés után általában a pilótafülke mellett állok, és elköszönök az utasoktól, mikor szállnak le a gépről. Sokan kérdezik, hány éves vagyok. Nem nagyon zavar, még szomorú is lennék, ha többet nem kérdezgetnék. Az viszont annál inkább zavar, mikor megpróbálnak háton veregetni vagy megcsipkedni az arcomat. Most komolyan, én nem az unokád vagyok, hanem a pilótád. © Airport_Hobo_ / Reddit

Egyszer egy gépen voltam, az emberek pedig elkezdtek felállni, miközben haladtunk a kapu felé. A pilótát nyilvánvalóan értesítették erről, mert egyszer csak megnyomta a féket, sok utas el is esett a folyosón. Aztán a kapitány bemondta a mikrofonba, hogy a gép addig nem mozdul, míg minden utas el nem foglalja a helyét, és be nem köti magát. A vétkesek engedelmeskedtek, a többiek meg némán ültek, mint a kisgyerekek, akiket leszidott az apukájuk. © AhFFSImTooOldForThis / Reddit
Egyszer láttam, hogy egy légiutas-kísérő odamegy egy nagyon szomorú kislányhoz, és megkérdezi, mi a baj. Az anyukája elmondta, hogy a kislány először repül. Ki akart nézni az ablakon, ezért kifejezetten az ablak mellé vettek jegyet, de az ülése mégis a fal mellett volt. A légiutas-kísérő megnyugtatta, és körbekérdezte az utasokat a gépen, hogy ki lenne hajlandó helyet cserélni velük, és még a holmijukat is segített átköltöztetni. A kislány ezután már boldog volt.
A feleségem egy neves légitársaságnál dolgozik a jegykiadó pultban. Egyszer egy főiskolás sportoló lekésett a beszállásról, és azt mondták neki, nem szállhat fel a gépre. Erre elkezdett kiabálni, és szidta az összes alkalmazottat. A verseny, amiről lemaradt, olimpiai selejtező volt. Hogy mennyit késett? Két órával a gép indulása után érkezett. © Tthelaundryman / Reddit
Pilóta vagyok, és szerencsére van egy megerősített ajtó, ami elválaszt az utasoktól. De vannak dolgok, amiket nem tudok megérteni. Például mikor megállítanak a terminálban, hogy információt kérjenek tőlem a járatukról. Nem ismerem az összes járatot és az összes légitársaságot. Figyeld a táblát vagy guglizd ki a járatod számát. © PlaneShenaniganz / Reddit
Éppen egy repülőn ültem, ami hazafelé tartott az üdülőhelyről. És akkor a pilóta mogorván bejelenti: “Kedves utasaink, sajnos elfelejtették feltankolni a gépünket…” Halotti csend. Az emberek elborzadva néznek egymásra. Körülbelül 3 másodperc múlva folytatja: “… forró vízzel. Tehát nem lesz forró ital a fedélzeten.”