Tudnál utalni…

Kohn sétál az utcán, mikor szembe jön vele a régi ismerős, Grün.
– Te, Kohn, ne haragudj, nagy bajban vagyok! Adnál ötszáz forintot? Csak pár napra, becsületszavamra visszahozom!
Kohn sóhajt, előveszi a tárcáját, és odaadja.

Eltelik pár nap, megint összefutnak.
– Kohn, kérdezhetek valamit? – szól Grün.
– Tessék, Grün.
– Nem tartozom neked ötszáz forinttal?
– De, tartozol – mondja Kohn.
– Adj még ötöt, és akkor kerek ezret kapsz majd vissza!
Kohn megvakargatja a fejét, de gondolja: „na jó, legyen”, és ad neki még ötszázat.

Pár nap múlva újabb találkozás. Grün már messziről integet:
– Kohn, örülök, hogy látlak! Csak hogy tisztázzuk, nem tartozom neked egy ezressel?
– De igen, tartozol.
– Na, adj még egy ezrest, és akkor kétezret adok majd vissza!
Kohn már csóválja a fejét, de a kíváncsiság legyőzi a józan eszét, és odaadja azt is.

Néhány nap múlva estefelé csöngetnek Kohnéknál. Az ajtóban ott áll Grün, fülig érő mosollyal.
– Te, Kohn, nem tartozom neked kétezer forinttal?
Kohn hátralép, komoly arccal mondja:
– Neeeem, Grün, már nem!