Terhesen minden megtörténhet – és meg is történt!

A várandósság tele van csodálatos pillanatokkal, de néha egészen abszurd helyzeteket is produkál. Vannak történetek, amelyeken az ember csak utólag tud nevetni, másokon pedig már az első pillanatban is lehetetlen visszatartani a röhögést. Az alábbi sztorik pontosan megmutatják, hogy a hormonok, a pocak és a híres „terhes-agy” milyen emlékezetes kalandokat tud okozni.

1.
Nyolc hónapos terhes voltam, amikor a barátainknál grilleztünk a kertben. A virágok és az allergiám miatt egész délután tüsszögtem és fújtam az orrom, aztán egyszer csak felálltam a műanyag székből, és furcsán nedvesnek éreztem a nadrágomat. Akkor esett le, hogy egy nagyobb tüsszentésnél sikerült bepisilnem, ráadásul észre sem vettem. A társaság először aggódott, aztán mindenki szakadt a nevetéstől, miután egy slaggal két perc alatt megoldottuk a „helyreállítást”.

2.
Már a szülés előtti napokat számoltam, amikor elhatároztam, hogy veszek egy hosszú, lazító habfürdőt. Csodás ötletnek tűnt… egészen addig, amíg ki nem akartam szállni. Hiába próbálkoztam, egyszerűen nem bírtam felállni. Végül a férjem húzott ki a kádból, miközben annyira nevetett, hogy majdnem ő is mellém csúszott. Életemben nem éreztem még magam ennyire esetlennek.

3.
Az első hónapokban teljesen rákattantam a rántott csirkecombra. Reggelire, ebédre, vacsorára is azt kívántam, és ha nem azt kaptam, megsértődtem. Olyan mennyiséget fogyasztottam el, hogy a férjem azóta is inkább bármi mást választ, csak csirkét ne kelljen látnia.

4.
A terhes-agy nálam teljes erőbedobással működött. Egyszer időpontot kértem a kutyának az éves oltásra, szépen el is indultam az állatorvoshoz. Már a váróban ültem, amikor kimondták a nevünket… és akkor villámcsapásként belém hasított a felismerés: a kutya otthon maradt. Egyedül én érkeztem meg. Annyira égtem, hogy azóta inkább egy másik rendelőbe hordjuk a kutyát.

5.
Az utolsó hetekig dolgoztam oktatóként, és egy kisebb csoportnak tartottam előadást. Feltűnt, hogy mindenki furcsán lesüti a szemét, de azt hittem, egyszerűen csak unalmas a téma. Csak a mosdóban vettem észre, hogy a mellem átnedvesítette a felsőmet, és két hatalmas folt virított rajta. Hirtelen minden furcsa tekintet értelmet nyert.

6.
A negyedik babánkat vártuk, de még csak kb két hónapos volt a terhesség, ezért senkinek sem akartuk elmondani. Külföldön élő, szókimondó anyukám viszont meglátogatott minket, végigmért, majd minden bevezetés nélkül rákérdezett a dologra, én meg próbáltam elviccelni, de erre a reakcióra még tőle sem számítottam: