Ma voltam a vakok intézetében…

Egy vak ember álldogál egy forgalmas kereszteződésnél a vakvezető kutyájával. Várják, hogy zöldre váltson a lámpa, de a kutya egyszer csak elindul – pedig még piros van.
A férfi követi.

Az autók hirtelen fékeznek, gumicsikorgás, dudálás. Egy kocsi alig tud megállni előttük. Továbbmennek, egy biciklis próbál kitérni, felborul, szitkozódik. Már majdnem átérnek, amikor egy száguldó kamion satufékez, sőt még a járdára is felugrik, hogy elkerülje őket.

Valahogy mégis átjutnak a túloldalra. A vak ember megáll, elővesz a zsebéből egy kekszet, és a kutya felé nyújtja.

Egy járókelő, aki végignézte az egészet, hitetlenkedve odaszól:
– Mondja… miért jutalmazza meg azt a kutyát? Hiszen majdnem a halálba vezette magát!

A vak ember nyugodtan válaszol:
– Nem jutalmazom… csak meg akartam tudni, melyik vége a feje, hogy a másik végén seggbe tudjam rúgni!