Képzeld, lecsaptam…

Egy napon a farmon nagy a baj: a ló belegázol a mocsaras gödörbe, és egyre mélyebbre süllyed. Kapálózik, de hiába. Épp arra sétál a tyúk, meglátja és kétségbeesetten kérdezi:
– Jaj, ló, mit csinálsz ott?
– Tyúk, segíts! Süllyedek, hozz valakit gyorsan, vagy legalább valamit, amivel kihúzhatsz!

A tyúk rohan, szalad, de a gazda sehol. Végül észreveszi, hogy a pajta előtt ott áll a gazda vadonatúj sportkocsija.
– Hát jó, nincs más választás! – mondja, és beül a volán mögé.
Alig éri el a pedálokat, de valahogy elvezeti a kocsit a gödörig. Odaköti a kötelet a vonószemre, a másik végét a lóhoz, majd gázt ad… és a ló kiszabadul!

A ló hálásan liheg:
– Tyúk, te megmentetted az életem! Soha nem felejtem el! Egyszer még én is viszonozom.

Telnek a napok, jön az esős idő, és egyszer csak a tyúk is belecsúszik ugyanabba a mocsaras gödörbe. Kapálózik, kiabál:
– Ló, segíts, gyorsan! Hozd a sportkocsit, különben elsüllyedek!

A ló odaüget, ránéz, majd nyugodtan így szól:
– Á, ehhez nem kell kocsi.
Odalép a gödör széléhez, odatartja a „micsodáját”, és mondja:
– Kapaszkodj meg benne, tyúk, majd én kihúzlak!

A tyúk belekapaszkodik, a ló meg lassan hátrál – és ki is húzza.

Na, és mi ebből a tanulság?
Ha valakinek akkora van, mint egy lónak, nem kell sportkocsi ahhoz, hogy felszedjen egy tyúkot. 😄