Jenőt egy nagy, tágas kórterembe helyezik

Jenőt egy nagy, tágas kórterembe helyezik, ahol legalább tízen vannak. Napközben semmi gond, mindenki csendben van, ő pedig próbálja megszokni az új környezetet. Ám amikor leszáll az este, különös dolog történik.

Jenő félálomban van, amikor éjfél körül csikordul a kerekes ágy, és két ápoló kitol egy beteget, lepedővel letakarva. Jenő szeme kikerekedik, de még próbál magyarázatot találni. Aztán hajnali kettőkor újra csikordul a kocsi. Majd háromkor megint. Minden alkalommal egy lepedővel fedett alak gurul ki a folyosóra.

Jenő alig mer levegőt venni. Reggelre teljesen kikészült idegileg, szinte remeg, amikor végre megjelenik az orvosi kör, élén a főorvossal.
Jenő felül az ágyban és kétségbeesetten szól:
– Főorvos úr, kérem, mondja meg… ez így nem lehet! Miért nem tartanak fenn külön kórtermet a haldoklóknak? Az ember egész éjjel azt nézi, ahogy kiviszik őket!

A főorvos a szemüvegét igazítja, rápillant Jenőre, majd elmosolyodik:
– Röhögni fog, kedves Jenő… de ez az a kórterem.