Gratulálok, nagyon hasonlít…

Három hosszú év katonai kiküldetés után a férj végre hazatér. Fáradt, de boldog: fejben már az otthoni vacsorát, a csendet és a felesége ölelését tervezi. Amikor belép a lakásba, azonban olyan látvány fogadja, amitől egy pillanatra még a málhazsák is kiesik a kezéből.
A felesége a nappaliban áll… karjában egy pár hónapos kisbabával.
A férj először pislog. Aztán újra. Végül elsápad, és dühösen kérdez:

– Ez meg… kinek a gyereke?!
Az asszony nyugodtan ringatja tovább a kicsit.
– Hát… a miénk.
– A miénk?! – robban a férj. – Három éve nem voltam itthon! Ki az apja?! Talán a Jenő?!

– Nem, dehogy – legyint az asszony.
– Akkor a Józsi?! – próbálkozik újra a férj, egyre vörösebb fejjel.
– Nem.
A férj ökölbe szorítja a kezét.

– Akkor áruld el, melyik barátommal csaltál meg!
Az asszony felnéz rá, kissé értetlenül, majd teljes nyugalommal így felel:
– Az eszedbe sem jut, hogy nekem is lehetnek barátaim?