Ezúttal mi a panasza, Imre bátyám?

Egy gyanútlan vadász hatalmasat botlott egy kiálló gyökérben az erdő közepén. Ahogy esett, kiejtette a kezéből a puskáját, ami a földet érve azonnal elsült… és a sörét pont a legféltettebb, legkényesebb testrészén találta el.

A szerencsétlen flótás ordítva, a nadrágját szorítva rohant a legközelebbi sebészetre. Az orvos órákon át izzadt felette: ellátta a sebeket, elállította a vérzést, és a lehetőségekhez képest próbálta rekonstruálni a pusztítást.

Amikor végre végzett a kötéssel, megtörölte a homlokát, és egy névjegykártyát nyújtott át a még mindig sápadt vadásznak:
– Nos, uram, a nehezén túl vagyunk. De azt javaslom, hogy még ma, de legkésőbb holnap reggel keresse fel a testvéremet.

A vadász kíváncsian nézett a kártyára, majd felvonta a szemöldökét:
– Miért, doktor úr? A testvére talán még Önnél is nagyobb plasztikai sebész?

– Áh, dehogy, köze sincs az orvostudományhoz – felelte higgadtan a doki. – Ő egy elismert furulyaművész.

A vadász teljesen elhűlt, és értetlenül pislogott:
– Egy furulyás?! És mégis miben tudna rajtam segíteni egy zenész?!

Az orvos sajnálkozva megvonta a vállát:
– Hát, leginkább abban, hogy pontosan megmutatja, hova tegye az ujjait a lyukakra… nehogy legközelebb teljesen szembe vizelje magát.