És próbáltad már valaha

Amikor a nagymamám végre nyugdíjba ment, eldöntötte, hogy bepótolja, amit egész életében hiányolt: megtanul zongorázni. Mindig is erről álmodott, csak hát a munka, a család meg az élet valahogy mindig közbeszólt.

A következő születésnapjára nagypapa nem is vacakolt sokat – vett neki egy vadonatúj zongorát. Nagyi boldog volt, lelkesen neki is állt gyakorolni, bár a „Für Elise” inkább hangzott úgy, mintha valaki véletlenül ráült volna a billentyűkre.

Pár hét múlva meglátogattam őket, és kíváncsian kérdeztem nagypapát:
– Na, hogy halad a nagyi a zongorázással?

Nagypapa sóhajtott egyet, majd legyintett.
– Hát… nem igazán ment neki. Úgyhogy végül rábeszéltem, hogy cseréljük le a zongorát egy klarinétra.

Kicsit meglepődtem.
– Klarinétra? Miért pont arra?

Nagypapa teljes nyugalommal válaszolt:
– Mert azt nem tudja egyszerre fújni… és közben énekelni.