Első randik, amiből nem lett második

Nem csak külföldi fórumokon olvasni katasztrofális első randikról. Magyar férfiak és nők is bőven tudnának mesélni olyan találkozásokról, amelyek után eszük ágában sem volt második esélyt adni. Volt, akit a másik viselkedése, volt, akit egy kínos megjegyzés vagy éppen a teljes összhang hiánya tántorított el.

Íme néhány történet, amelyeket magyarok meséltek el arról, miért maradt az első randi egyben az utolsó is.

„Egy társkeresőn ismertem meg egy nálam pár évvel idősebb srácot. Egy teázóban találkoztunk, és már az első percekben furcsán viselkedett. Felrohant az emeletre, beült egy sarokba, maga elé emelte az itallapot, és végig a keze mögé bújva hadart. Alig értettem, mit mond, az egész randi kínos volt. Csak azt vártam, mikor mehetek végre haza.”

„Egy fesztiválon ismertem meg egy elképesztően jóképű srácot. Elkérte a számomat, pár nappal később randiztunk is. Sajnos hamar kiderült, hogy egy csepp humorérzéke sincs. Egész este borzasztó favicceket mesélt, amelyeken csak ő nevetett. Nekem már fájt az arcom a kényszeredett mosolygástól. Amikor megmondtam, hogy nem szeretném folytatni, még hetekig próbálkozott.”

„Vakrandira mentem egy nagyon helyes sráccal Budapest belvárosába. Alig találkoztunk, máris tovább akart menni, nehogy összefusson volt kollégáival. Beültünk egy kávézóba, megittunk két rossz kávét, beszélgettünk egy keveset, aztán ennyi volt. Egyikünk sem kereste többé a másikat.”

„Egy buliban táncoltam össze egy szimpatikus férfival. Az első randin aztán teljes természetességgel mesélte, hogy éppen házat épít a barátnőjével, akit hamarosan feleségül vesz. Gyorsan lezártam a beszélgetést. A legviccesebb az volt, hogy még ő sértődött meg.”

„Akkoriban egy ismert ember mellett dolgoztam. Az első randin a srác minden előzmény nélkül megkérdezte, hogy lefeküdtem-e már a főnökömmel. Ennél gyorsabban még senki nem intézte el magát nálam.”

„Megismerkedtem egy gyönyörű lánnyal, akit elvittem színházba, majd vacsorázni. Minden tökéletesnek tűnt, amíg beszélgetni nem kezdtünk. Egyszerűen semmiről nem tudtunk beszélni, kínos csendek váltották egymást. A vacsora végén őszintén megmondtam neki, hogy nem szeretném folytatni.”

„Egy buliban jöttünk össze egy lánnyal, aki annyira lerészegedett, hogy szó szerint haza kellett cipelnem. A saját címét sem tudta megmondani, végül a lakcímkártyájából derítettem ki, hová vigyem. Mire felértem vele a lakásához, biztos voltam benne, hogy nem lesz második randi.”

„Huszonévesen ismerkedtem meg egy harmincas férfival. Elsőre intelligensnek és műveltnek tűnt, de az első randi gyakorlatilag arról szólt, hogy órákon keresztül szidta az exbarátnőjét. Akkor döntöttem el, hogy ebből nem kérek.”

„Online ismertem meg egy lányt anélkül, hogy fotót kértem volna róla. Élőben teljesen más benyomást keltett, mint amire számítottam. Kedves volt, jó történetei voltak, de egyáltalán nem éreztem iránta vonzalmat. Jó barátok talán lehettünk volna, de ennél több nem volt benne.”

10.

„A barátaim szerint tökéletes pár lettünk volna. Színház, vacsora, séta – minden jól alakult egészen a búcsúcsókig. Olyan rosszul csókolt, mint kb. egy kutya. Azonnal tudtam: nem szeretném újra látni. Ráadásul még fel is akart jönni hozzám, de erre természetesen nemet mondtam.”

11.