Egy horgász békésen üldögél a tó partján

Egy horgász békésen üldögél a tó partján. Előtte a víz tükre, mellette a horgászfelszerelés, az egyik kezében a pecabot, a másikban pedig egy fél tégla, amit feltűnő gondossággal egyensúlyoz. Láthatóan órák óta ott ül, teljes nyugalomban.
Arra sétál egy szőke bombázó, akinek rögtön feltűnik a szokatlan módszer. Megáll, végigméri a férfit, majd kíváncsian megszólítja:

– Mondja… miért tartja a kezében azt a fél téglát?
A horgász lassan ránéz, elmosolyodik, majd higgadtan felel:
– Ha megengedi, hogy lefeküdjek magával, akkor elárulom.

A nő felháborodva hátrál egy lépést:
– De hát én nem vagyok olyan!
A horgász vállat von, visszafordul a tó felé:

– Nincs üzlet, nincs titok.
A nő elindulna tovább, de a kíváncsiság egyre jobban dolgozik benne. Végül megáll, visszafordul, és felsóhajt:
– Tudja mit… legyen.

Bemennek a közeli bokros részbe, elintézik a dolgot, majd visszatérnek a partra. A nő izgatottan várja a választ:
– Na? Miért a fél tégla?
A horgász nyugodtan a vízre bök:

– Az a helyzet, hogy egész nap itt ülök ezzel a bottal, de egyetlen kapásom sem volt.
– Viszont ezzel a fél téglával… maga két óra alatt a harmadik.