Egy esős szombat délután az orvos épp otthon pihenne

Egy esős szombat délután az orvos épp otthon pihenne a villájában, amikor hirtelen furcsa csobogást hall a nappaliból. Szalad, és látja, hogy a víz már bokáig ér. Azonnal kapja a telefont, és hívja a régi jó barátját, a csőszerelőt.

– Pista, azonnal ugorj kocsiba! Csőtörés van, a ház úszik, a nappali már félig víz alatt!

A csőszerelő a telefonban nevetve felel:
– Ne viccelj, doki! Most ünneplünk. Itt a család, a gyerekek, az asszony, még a sógor is… Hívjál valaki mást, jó?

– Hát persze… – morog az orvos. – De érdekes, amikor beteg a gyereked, mindig engem hívsz! És én soha nem mondom azt, hogy „ünneplek”! Szó nélkül megyek, akár hajnalban is!

A vonal másik végén csend. Aztán a csőszerelő felsóhajt:
– Igazad van, doki. Már öltözöm is, megyek!

Negyedóra múlva megérkezik, belép a házba, feltűri az ingujját. Az orvos mögötte toporog, idegesen magyaráz:
– Ott, ott jön a víz, látod? Ott a cső eltört!

A csőszerelő odalép, lenéz a hömpölygő vízbe, komoly képpel előhúz a zsebéből egy kis dobozt, kinyitja, kivesz két aszpirint, bedobja a vízbe, majd hátranéz:

– Na, doki… ha hétfőig nem apad le, hívjál újra!