Csak pár kedves szóra vágyott, de a férj túl őszinte volt

Egy vadász betér a kocsmába, és néhány ital után eldicsekszik a társaságnak:
– Én vagyok a környék legjobb vadásza! Bármilyen állatot felismernék pusztán a szőréről. Sőt, ha a sebét is megmutatjátok, egy italért még azt is megmondom, milyen fegyverrel lőtték le.

A kocsmában persze rögtön próbára teszik. Bekötik a szemét, és elé teszik az első vadbőrt. A vadász végigtapogatja:
– Medve. 0,3-as kaliberű vadászpuskával lőtték.

Telitalálat, már kapja is az italt.
Hozzák a következőt. A vadász pár másodpercig tapogatja:

– Nyúl. Sörétes puskával lőtték.
Megint igaza van.

Ez így megy egész éjszaka. A vadász sorra felismeri az állatokat és a fegyvereket, közben pedig annyi italt nyer, hogy a végére alig áll a lábán. Valahogy azért hazatámolyog, és bedől a felesége mellé az ágyba.

Másnap reggel belenéz a tükörbe, és döbbenten látja, hogy hatalmas monokli éktelenkedik a szeme alatt.
– Drágám, tudom, hogy tegnap alaposan berúgtam, de ki vert meg?

A felesége mérgesen ránéz:
– Én! Hajnali háromkor mellém bújtál, benyúltál a bugyimba, aztán nagy komolyan közölted: „Vadászgörény. Fejszével verték agyon.”