Azt akarom, hogy mocskos…

Két szobor áll a parkban már vagy száz éve. Egy férfi- és egy nőalak, egymással szemben, mozdulatlanul, galambok rendszeres látogatása mellett.
Egyszer csak leszáll melléjük a jó tündér, és így szól:
– Látom, hűségesen álltok itt már egy évszázada. Megérdemeltek egy kis jutalmat. Fél órára életre kelhettek!

A két szobor egyszerre mozdul meg, megnyújtóznak, egymásra néznek, majd kézen fogva berohannak a legközelebbi bokorba. Onnan hamarosan hangos nyögdécselés hallatszik, zörögnek az ágak, hullanak a levelek, a galambok riadtan rebbennek fel.

Negyedóra múlva kissé ziláltan jönnek ki a bokorból. A férfiszobor ránéz a napórára, majd megszólal:
– Még van negyedóránk. Mit csináljunk addig?

A nőszobor huncut mosollyal ránéz:
– Csináljuk ugyanazt, mint eddig… csak most te kapod el a galambokat, és én sz*rom le őket!