A tanító néni nem pont így képzelte el a harmonikus házasságot

Egy férfi áll a bíróság előtt. A bíró szigorúan ránéz:
– Az ön tette minden kritikán aluli. Ahhoz, hogy az esküdtszék ne életfogytiglani büntetést szabjon ki, nagyon meggyőző magyarázattal kell előállnia.

– Tisztelt bíró úr, az én feleségem olyan elképesztően buta volt, hogy egy ponton egyszerűen elvesztettem az önuralmamat, és kidobtam az ablakon.
– Ez aligha nevezhető elfogadható magyarázatnak. Ha azt szeretné, hogy az esküdtek legalább végighallgassák, akkor ennél jóval többet kell mondania.

– Rendben, bíró úr, akkor elmesélem pontosan, mi történt.
Egy tízemeletes ház legfelső emeletén lakunk. A földszinten él egy törpe család. A szülők alig egyméteresek, a két gyerekük pedig még náluk is alacsonyabb.

Aznap kinéztem az ablakon, és azt mondtam a feleségemnek:
– Borzasztó lehet ilyen alacsonynak lenni. Szegény család, mindannyian olyan picik.

Mire a feleségem:
– Igen, igazi pireneusiak.

– Pigmeusokat akartál mondani.
– Dehogy! A pigmeus az, ami az ember bőre alatt van, és amitől szeplős lesz.

– Az pigment.
– Ne beszélj butaságokat! A pigmentre írtak régen a rómaiak.

– Az pergamen.
– Hogy lehetsz ennyire kulturálatlan? Pergamen az, amikor egy író nyilvánosságra hozza az írását.

Bíró úr, itt már inkább nem szóltam semmit. Vettem egy nagy levegőt, leültem a kedvenc fotelomba, elővettem egy újságot, és megpróbáltam olvasni.
Erre a feleségem odaállt mellém egy könyvvel:

– Nézd csak! Ez az, amit egy író ír, és könyvnek hívják, ha esetleg még nem hallottál volna róla. Tessék, olvasd el a „Pompadúri márkízát”!
Ránéztem a borítóra:

– Drágám, ez egy francia könyv. „Marquise de Pompadour”. Ne próbáld lefordítani a címét.
– Ez szép! Te akarsz nekem franciából leckét adni? Engem az egyetemen egy vektor tanított!

– Nem vektor, hanem lektor.
– Ne nézz már teljesen hülyének! Lektor egy ókori görög hős volt.

– Az Hektor volt. És trójai.
– Hektor?! Hektor egy területmérték, te idióta!

– Az hektár, drágám.
– Megdöbbentő, mennyire műveletlen vagy. A hektár az istenek itala.

– Az nektár – mondtam egyre nagyobbat sóhajtva.
– Fogalmad sincs semmiről! Én ezt biztosan tudom. Még egy dal is volt, amit két barátnő duóban énekelt.

– Nem duónak mondják, hanem duettnek.
– Na, most már kezdesz felidegesíteni! Hogy lehetsz ennyire begyepesedett?!

Bíró úr, ennél a pontnál elfeketedett előttem minden. Egyszerűen nem bírtam tovább, elvesztettem az önuralmamat, és kidobtam az asszonyt az ablakon.
A tárgyalóteremben síri csend lesz.

A bíró néhány másodpercig maga elé mered, majd nagyot csap a kalapáccsal:
– Ön szabad. Önvédelem volt. Én már Hektornál kidobtam volna.