A nő ujján lévő hatalmas gyémánt bizonyítja, hogy mindennek ára van

Sosem értettem igazán, miért különböznek ennyire a férfiak és a nők igényei. Azt sem, miért mondják, hogy a férfiak a fejükkel, a nők pedig a szívükkel gondolkodnak. De leginkább azt nem értettem, miért változik meg annyira egy nő étvágya a hálószobában a nagy „Igen!” kimondása után.

Múlt héten egyik este a feleségemmel feküdtünk az ágyban. Már kezdett volna kialakulni a hangulat, amikor egyszer csak megszólalt:
– Ne haragudj, most nincs kedvem hozzá. Csak azt szeretném, ha egy kicsit megölelnél.

– Miii? Ezt most hogy érted?
Erre kimondta azt a mondatot, amitől szerintem minden férj retteg:
– Te egyszerűen nem érted az érzelmi igényeimet, amelyekre nőként szükségem van ahhoz, hogy a te férfi testi igényeidet is ki tudjam elégíteni.

Látta rajtam, hogy nem igazán értem, ezért hozzátette:
– Nem tudsz egyszerűen önmagamért szeretni, és nem csak azért, amit az ágyban kapsz tőlem?
Ekkor már tudtam, hogy aznap este ebből nem lesz semmi, úgyhogy megfordultam és elaludtam.

Másnap felhívtam a főnökömet, kivettem egy szabadnapot, és közöltem a feleségemmel, hogy az egész napot együtt töltjük.
Elvittem ebédelni, utána pedig beültünk az autóba, és elmentünk az egyik legnagyobb bevásárlóközpontba.

Végigjártuk a női ruhaüzleteket, ő pedig kiválasztott néhány méregdrága ruhát.
– Nem tudom eldönteni, melyiket válasszam – mondta.

– Akkor vegyük meg mindet!
Majd cipőket kezdett nézegetni.

– Mindegyik ruhához kellene egy hozzáillő cipő…
– Persze, drágám. Vegyünk mindegyikhez egyet.

Ezután betértünk egy ékszerüzletbe, ahol kinézett magának egy gyönyörű gyémánt fülbevalót.
– Ezt is szeretnéd?

– Nagyon!
– Akkor legyen ez is.

Ekkorra már majd kiugrott a bőréből örömében. Még egy teniszhez való csuklópántot is kinézett magának, pedig életében nem fogott teniszütőt a kezében.
– Ezt is megvehetem?

– Persze, drágám.
A végén ott álltunk egy rakás ruhával, cipővel, ékszerrel és mindenféle egyéb holmival. A feleségem fülig érő mosollyal nézett rám:

– Azt hiszem, ennyi elég lesz. Menjünk a pénztárhoz!
Alig bírtam ki nevetés nélkül:

– Ne haragudj, most nincs kedvem.
Az arca egy pillanat alatt megváltozott.

– Miii?!
– Csak azt szerettem volna, hogy egy kicsit az öledben tartsd ezeket a ruhákat. Te egyszerűen nem érted azokat a pénzügyi igényeimet, amelyekkel férfiként meg kell küzdenem ahhoz, hogy kielégítsem a te vásárlási igényeidet.

Úgy nézett rám, mintha ott helyben meg akarna ölni, ezért még hozzátettem:
– Nem tudsz egyszerűen önmagamért szeretni, és nem csak azokért a dolgokért, amiket megveszek neked?
Szóval… ma este sem lesz d**ás.