A férj éjjel kettőkor ért haza, de a feleség megvárta ébren

Éjjel kettő körül a feleség forgolódni kezd az ágyban, majd finoman meglöki a férjét:
– Drágám, légy szíves! Kérlek…
– Jaj, ne… hagyj már aludni!

– De olyan régóta várok rá!
– Ha most felkelek, utána nem fogok tudni visszaaludni.
– Én meg így nem tudok elaludni!

A férj morcosan felül:
– Miért pont az éjszaka közepén jut ez eszedbe?
– Mert rettenetes forróságot érzek.

– Persze… mindig a lehető legrosszabb pillanatban jön rád.
A feleség sértődötten megszólal:
– Ha igazán szeretnél, nem is kellene kérnem. Magadtól is tudnád, mire vágyom!

– Ha te szeretnél engem, hagynál végre aludni!
– Szóval már nem is szeretsz?
– Dehogynem! Csak ma éjszakára felejtsük el.

– Kérlek… – mondja a feleség szomorúan.
A férj végül nagyot sóhajt:
– Na jó, legyen!

Mocorogni kezd a sötétben.
– Mi az? Nem találod? Felkapcsoljam a lámpát?
– Nem kell… mindjárt meglesz.

– Akkor tapogasd ki!
Néhány másodperc múlva a férj megszólal:
– Na, megvan! Most már boldog vagy?

– Igen, nagyon!
A férj visszadől a párnájára:
– Remek. Legközelebb, ha meleged van, nyisd ki te az ablakot!