A feleség feltett egy ártatlan kérdést…

Egy férfi feldúlt arccal beront a pszichiáter rendelőjébe. Leül a doktorral szemben, majd idegesen dörzsölni kezdi a tenyerét.
– Doktor úr, nagy baj van! Muszáj segítenie rajtam!
– Nyugodjon meg – feleli a pszichiáter. – Mesélje el, mi nyomasztja.

– Az a helyzet, hogy egy ideje meg vagyok győződve róla, hogy kutya vagyok.
A doktor bólint, és néhány megjegyzést firkant a jegyzetfüzetébe.
– Értem. És mióta érzi ezt?

– Hát… amióta kölyök voltam.
A pszichiáter egy pillanatra megáll, majd folytatja:
– Rendben. Nem kell megijedni, ilyesmivel már találkoztam. Valószínűleg egy egyszerű kutya-komplexusról van szó. Megfelelő kezeléssel szépen lehet javítani rajta.

A férfi reménykedve előrehajol.
– Tényleg?
– Természetesen. Kezdjük is el. Fáradjon oda, és feküdjön fel arra a kanapéra.

A férfi a sarokban álló kanapéra néz, majd határozottan megrázza a fejét.
– Sajnos azt nem tehetem.
– Miért ne? – kérdezi értetlenül a pszichiáter.

A férfi teljes komolysággal válaszol:
– A gazdám nem engedi, hogy felmenjek a kanapéra.