Amikor a házibuli egy váratlan fordulattal ér véget

Hétfő reggel a postás a szokásos körútját járja, amikor meglátja, hogy Kovács egy rekesz üres sörösüveggel botorkál a kuka felé. Látszik rajta, hogy még mindig nem heverte ki a hétvégét.
A postás mosolyogva odaszól neki:
– Na mi van, Kovács? Csak nem nagy buli volt nálatok?

Kovács nagyot sóhajt.
– De bizony. Szombat este átjött vagy tíz házaspár, aztán a végére egy kicsit elszaladt velünk a ló. Annyi ital fogyott, hogy még most is zúg a fejem.
– És mivel szórakoztatok? – kérdezi kíváncsian a postás.

– Játszottunk egy „Ki vagyok én?” nevű játékot.
– Az meg hogyan működik?
Kovács elvigyorodik.

– A férfiak egy külön szobában átöltöztek. Aztán egyesével kijöttek úgy, hogy felül teljesen álcázták magukat, alul viszont semmi nem volt rajtuk. A hölgyeknek pedig ki kellett találniuk, hogy éppen kit látnak.
A postás felnevet.

– Hát, ezt sajnálom, hogy kihagytam!
Kovács a fejét csóválja, majd teljes komolysággal megszólal:
– Talán jobb is… mert a neved ötször is elhangzott.