8 kínos történet, amit legszívesebben eltitkolnának

Az emberi tapasztalatok birodalmában rengeteg kínos történet létezik, melyeket elménk legmélyebb bugyraiban rejtegetünk. Vagy elfojtott hangon suttogják őket, vagy ideges nevetéssel mesélik, ezek a történetek különös vonzerőt hordoznak magukban.

• Az egyetemen volt egy szabály, hogy ha a tanár nem érkezik meg 15 perccel az előadás kezdete után, akkor elhagyhatjuk a termet. Beléptünk a terembe, és a táblára fel volt írva a professzor neve, a terem száma és az előadás címe.
  A tanár nem volt sehol. Nagyon vicces vezetékneve volt, ezért azok a csoporttársaim, akik korábban érkeztek, már elkezdtek belőle vicceket gyártani. Mikor beléptem, a hátsó sorban ült egy helyes srác, aki jegyzeteket írogatott. Nem voltam szégyenlős, ezért melléültem és bemutatkoztam. Mondta, hogy a neve Dan. Kérdezgettem a szakáról, az órarendjéről, mindenről, hogy jobban megismerjem és hogy elüssem az időt.
  Mikor kifogytam a kérdésekből, a többiekhez hasonlóan én is elkezdtem viccelődni a tanár vezetéknevével. Dan velünk nevetett, és ő is viccelődött.
  A 14. percben már mindenki az óráját figyelte, és számolta vissza az időt. Az utolsó 20 másodpercben Dan felállt, elindult a tábla felé, és azt mondta, “Osztály, figyelem!” Akkor jöttünk rá, hogy az a szokása, hogy diáknak adja ki magát, hogy megtörje a jeget. © Kat Marasigan / Quora

• A főiskolán a diákoknak nem volt szabad használniuk a liftet. Egyik nap, ebéd után nagyon el voltam késve, siettem az órára, de öt emeletet kellett volna megmásznom. Kértem a liftkezelőt, hogy hadd használjam a liftet. Egy kis hezitálás után megengedte. Mikor a lift ajtaja már bezáródott volna és a lift elindult volna felfelé, az ajtó újból kinyílt.
  Ott állt a professzorom, akinek az előadásáról már el voltam késve. Azt mondta: “Nem tudja, hogy a diákok nem használhatják a liftet? Kifelé.” Csak a liftkezelő és a professzor voltak a liftben, és kiküldtek onnan. A professzor figyelmeztetett: “Ha egy perccel is később érkezik a terembe, mint én, ki lesz rúgva, megértette?”
  Muszáj volt odaérnem, ezért tervet agyaltam ki. Futni kezdtem. Mindig, mikor felértem egy újabb emeletre, megnyomtam a lift hívógombját, és még gyorsabban futottam, hogy a professzornak menjen az ideje, azzal, hogy a lift megáll és kinyílik meg becsukódik az ajtó. De a harmadik emeleten, amint megnyomtam a gombot, a liftajtó szinte azonnal kinyílt. A professzor rögtön rájött, miben mesterkedem.
  “Szóval maga volt az?” – kérdezte. Megpróbáltam magyarázkodni: “De uram, ön mondta, hogy…” “Mit gondol, kivel szórakozik? Törvényszéki elemző vagyok – mondta. – Szálljon be a liftbe, kérem. És legközelebb ne késsen az előadásról, érti?” © Zeeshan Noor / Quora

• A helyi McDonald’s-ot lebontották, majd újraépítették, a gyerekeim hangosan sírtak emiatt. Egy rendőr ezt meghallva félreállított az autóval. Odajött a lehúzott ablakhoz, és nagyon gyanús volt neki a nagy sírás és sikoltozás.
  Megkérdezte, mi a gond. A gyerekeim azt kiabálták: “Összetörték a McDonald’s-ot! Teljesen összedőlt! A McDonald’s összedőlt!” – sikoltozták a legidegesítőbb hangon, amilyen hangosan csak tudták. Én csak annyit tudtam mondani: “Nem tudom megértetni velük, hogy újjá fogják építeni.” A rendőr megdöbbenve mondta: “Értem és sok sikert”, majd visszasietett a járőrautóba. © Lisa Wright / Quora

• Másodikos voltam középiskolában, és tetszett egy lány, akivel egy osztályba jártam. Valentin-nap környéke volt, és volt egy olyan lehetőség, hogy ha fizetsz 10 dollárt, az iskolai önkéntesek eléneklik az általad kiválasztott dalt annak, akinek szánod, és adnak neki egy üdvözlőkártyát is. Befizettem azt a 10 dollárt.
  Délután mondtam a barátomnak, hogy számot küldök a lánynak, ő meg kinevetett. Végül elmondta, hogy a lánynak van barátja, egy végzős srác. Másnap reggel egy másik barátomnak elmeséltem ezt, ő részt vett a Valentin-napi éneklős programban. Mikor abbahagyta a nevetést, mondta, hogy már túl késő, a kívánságokat már listázták és elő fogják adni a kért dalokat. Az ajtó kinyílt és az egyetlen srác helyett, aki lenni szokott a cd-lejátszónál, most három volt ott. Az egyik az a srác volt, akinek könyörögtem, hogy törölje a kérésemet. A legnagyobb mosollyal játszotta le a számot.
  Bemondták, kinek szól a Valentin-napi dal, a lány elvörösödött. Ahogy elkezdték játszani a számot, még vörösebb lett. Odaadták neki a kártyát is, amire én írtam rá a nevemet, ettől még vörösebb lett. Rám nézett, én meg nem tudtam mást, mint vállat vontam. Miután elmentek, azt mondta nekem: “De Chuy, nekem van barátom!” – ebből mindenki megtudta, hogy én küldtem neki a számot. Motyogtam valamit, hogy túl későn tudtam meg és boldog Valentin-napot és sajnálom. © chuy1530 / Reddit

• Évekkel ezelőtt egy repülőn történt, mikor a barátnőmmel és a szüleivel repültünk. A barátnőm nem kapott mellettem helyet, hanem közvetlenül mögöttem ült. Repülés közben arra gondoltam, hogy meglepem és hátra nyújtom a kezem, hogy megfogjam a térdét. Lassan kinyújtottam a karomat, és megfogtam a barátnőm mellett ülő srác lábát. Rám nézett, és azt mondta: “Csak látni akartam, meddig mész el.” A barátnőm elkezdett nevetni a mellettük ülőkkel együtt. Nagyon kínos volt. © nocturnalplur / Reddit

• Mikor a lányom még kicsi volt, az volt a szokása, hogy az ujjaival piszkálja a köldökét. Addig vakargatta, hogy elkezdett vérezni. A seb pedig egyre rosszabb lett.
  Végül leültem vele, és azt mondtam: “Tudod, hogy az a seb a köldöködben egyre duzzadtabb? Ha továbbra is beledugod az ujjadat, csak még rosszabb lesz, a pocakod pedig akkorára dagad majd, mint egy lufi, egyre nagyobb és nagyobb lesz, míg kidurran és az összes szerved kiesik. Nem akarod, hogy ez történjen, igaz?”
  Néhány nappal később a boltban vásároltunk, és volt ott egy nagy pocakos, várandós nő. A lányom folyton őt bámulta. A nő is észrevette ezt, rámosolygott, és közben megsimogatta a pocakját. A lányom odakiáltott neki: “Tudom, hogy mit csináltál!” © John McArony / Quora

• A fiam 3 éves volt. Az üzletben elmentünk együtt mosdóba. Sürgős volt, és csak ketten voltunk bent. Tampont cseréltem, próbáltam diszkrét lenni. De úgy tűnik, nem sikerült. “Jaj ne! Valaki segítsen! Az anyukám vérzik! Nem tudok kimenni! Meg fog halni! Segítség!”
  Komolyan, úgy üvöltött, mintha éppen nyúznák, és közben rángatta a zárat. Persze nem tudta kinyitni. Ezért kimászott a WC ajtaja alatt. Aki a mosdóban volt, mindenki nevetett. Összeszedtem a halálra rémült gyerekemet és kicipeltem onnan. Még a kezemet sem mostam meg, úgy siettem. © Sheree McDonald / Quora

• Ez egy évtizeddel ezelőtt történt, mikor megjött az első menstruációm. Nem tudtam, mi az a menstruáció, azt hittem, rákos vagyok. Nagyon érzelgős voltam a szüleimmel, elkezdtem őket jobban szeretni és jobban bántam velük. Eltitkoltam előlük, hogy vérzem. Zsebkendőkkel próbáltam elállítani a vérzést, de véres lett a szoknyám is. Anyukám sokkot kapott. Én meg összeomlottam.
  Sírva fakadtam. Mondtam anyukámnak, ne érezze magát rosszul amiatt, hogy én meghalok, mert szerintem hamarosan meg fogok halni. Anya elkezdett nevetni, és elmagyarázta, mi is történik. Hú, hogy megkönnyebbültem! © Apsarah Achar / Quora