9 helyzet, amin csak nevetni tudunk

Az élet tele van meglepő fordulatokkal – néha idegesítőek, máskor teljesen abszurdak, de van, amikor már tényleg csak nevetni tudunk rajtuk. Főleg, ha nem velünk történtek meg. Összegyűjtöttünk 12 olyan esetet, amelyek lazán lekörözik a legjobb vígjátékokat is. Legyen szó irodáról, boltról vagy otthoni jelenetről, ezek a sztorik garantáltan mosolyt csalnak az arcodra!

9. Kasszásként dolgozom egy áruházban. A minap az exem állt elém a sorban, az új barátnőjével. Fizetés után megkérdeztem tőle, hogy gyűjti-e a hűségpontokat, majd még mielőtt válaszolhatott volna, a homlokomra csaptam, és így szóltam: „Jaj, de buta vagyok… hiszen tudom, hogy nem.”

8. Feri nem feledkezett meg a vegánokról – csak épp nem úgy, ahogy Kata gondolta volna.

7. Egy rendelőben voltam tanúja ennek a beszélgetésnek:

– Meghúztam a derekam, miközben a kanapét tologattam.
– Jaj, Katikám, hát miért nem vártad meg vele a férjed?
– Gondoltam, könnyebb lesz, amíg nem fekszik rajta.

6. Kisgyerekként nagyapám egyszer azt mesélte, hogy már a legelején tudta, a Titanic el fog süllyedni. Mindenkit próbált figyelmeztetni, de senki sem hitt neki. Állítása szerint fiatalon bátor és kitartó volt, így nem adta fel: az emberek arcába kiabálta újra és újra, hogy el fog süllyedni a hajó… egészen addig, míg ki nem dobták őt a moziból.

5. Az irodában előléptettek egy kollégát, aki első dolga volt kihelyezni egy táblát az asztalára: „Én vagyok a főnök!” Ebéd után visszatérve vörös fejjel olvasta a ráragasztott cetlit:

„Főnök, telefonált a felesége. Üzeni, hogy kéri vissza a tábláját.”

4. A kutyám arca abban a pillanatban, amikor kimondtam, hogy „séta!”, majd meglátta nálam a samponos flakont:

3. Laci és Dani csupán segíteni akartak egy kollégán, amikor kiálltak mellette a főnök előtt. Csakhogy a helyzeten csak rontottak. Ő maga is azt mondja, mintha valami átok ülne rajta.

2. A párkeresés világában tényleg meglepően változatos igényekkel lehet találkozni.

1. Egy régi munkahelyemen, egy pizzériában kaptuk ezt az értékelést:

Kedves Pizza F***!*
A pizzám 1 óra 50 perc alatt érkezett meg, miközben az éttermetek 550 méterre van tőlem. Gyalogos útvonaltervezőt használtam, mert légvonalban számolni nem lenne sportszerű. Így az átlagsebesség 0,3 km/h lett – ez megegyezik egy galápagosi teknős tempójával. Mivel ezek az állatok veszélyeztetettek, kérem, vizsgáljátok meg, hogy van-e más, teknősmentes szállítási lehetőség.
Köszönöm!